120 éve a labdarúgás égboltján
Slovensky Magyarul

2020-as évértékelő

2020-as évértékelő

A 2020-as volt a komáromi labdarúgás 120. éve. Az évforduló nagy bánatunkra nem lehetett teljes: a világjárvány miatt fél évig nem játszhattunk semmilyen mérkőzést, szurkolóink csak pár mérkőzés erejéig foglalhatták vissza a lelátókat. Sajnos a teljesítményünk sem adott sok okot a felhőtlen örömre: az eltörölt 2019/2020-as szezont kieső helyen zártuk, a jelenleg futó szezonban pedig a még éppen nem kieső 12. helyen telelünk, azaz ugyanúgy, ahogy egy éve is. Az évadra az ingatag eredmények voltak a jellemzőek, egy győzelmet rendre vereség követett, első döntetlenünket az utolsó őszi fordulóban értük el, jelenleg pedig ötmeccses nyeretlenségi sorozatot tartunk. Talán a legjellemzőbb statisztika mond el igazán mindent az eddigi, hullámvasútszerű szereplésünkről: azokon a mérkőzéseken, melyeken mi szereztük meg a vezető gólt, nem hogy győzelmet arattunk, de még gólt sem kaptunk, viszont mikor az ellenfelünk vezetéshez jutott, csak Poprádon tudtunk fordítani, s az elvesztett mérkőzéseken mindössze két gólt szereztünk és kétszer is nagy zakóba futottunk. A huszonkét kapott gól az ötödik legtöbb, a tíz szerzett pedig a második legkevesebb a bajnokságban. Tavasszal rengeteget kell tennünk azért, hogy ezen mutatóinkon javítsunk - erről kérdeztük a sokat tapasztalt védőnket, a középpálya vezérét, valamint a klub támadóneveltjét.


Saláta Kornél:
Az év nem úgy alakult, ahogy elterveztük, az első hat hely vagy a középmezőny elérése volt a cél, de a kötelezően hozandó meccsek nem alakultak jól. A szerencse sem volt velünk, az ellenfél gyakran egyetlen kaput talált lövésből nyert. Kevés gólt szereztünk, pedig a helyzeteink megvoltak, de azokat nem használtuk ki úgy, ahogy az ellenfél, nekünk sok helyzet kellett a gólhoz. A télen erre kell koncentrálnunk, minél jobban a gólszerzésre összpontosítani, hátul viszont minél jobban zárni a védelmet. Az új vezetőedzőt, Németh Szilárdot a Slovanból ismerem, ő már az ificsapatoknál dolgozott mikor ott játszottam, sokat beszélgettünk, találkoztunk.

Domonkos Kristóf:
Mindenkinek rosszul alakult ez az év. Játékban kellett volna maradnunk ahhoz, hogy az elvárásoknak megfelelően szerepeljünk. Az őszre megfelelően felkészültünk, de hiába akartunk szépen játszani, ha az eredményességünk elmaradt, sajnos nem jöttek a gólok. Nem voltunk kellően veszélyesek az ellenfél kapujára, ha gólerősebb lett volna a támadószekciónk, akkor jobban állnánk. A csapat tudásszintje szerint előkelőbb helyen kellene lennie a csapatnak, erős középmezőnyben, ha nem az első ötben lenne a helyünk, nem pedig hátul kullogni. Az újraindulás után kevés időnk volt felkészülni, nincs rosszabb az állandó megszakításnál és bizonytalanságnál. Tavasszal össze kell kapnunk magunkat, nem szép, hanem eredményes focit kell játszanunk, meg kell nyerni a meccseket, ha csak 1:0-ra, akkor úgy. Egy csapatként, közösen kell hajtanunk a győzelemért.

Doktorík Dávid:
A nyári felkészülést egy új csapattal kezdtük, velem együtt sok új játékos érkezett vagy esetleg a vírus végett hiányoztak egy bizonyos ideig. Ennek ellenére az első meccseken sikerült jó teljesítményt mutatnunk és fontos pontokat szereznünk. Ez a későbbiekben sajnos nem sikerült, fontos meccseket is elveszítettünk, a szezon közben elbúcsúztunk néhány játékostól és a klub az ifi korosztályban szereplő játékosoknak is esélyt adott, akik szerintem eddig jól teljesítettek. Úgy érzem, a csapat kezd egyre jobban összekovácsolódni és a jövőben sokkal jobb teljesítményeket fogunk tudni nyújtani.