120 éve a labdarúgás égboltján
Slovensky Magyarul

Ez volt talán a legjobb generáció Komáromban - interjú az U19 edzőjével

Ez volt talán a legjobb generáció Komáromban - interjú az U19 edzőjével

A pokolból a mennybe. Amikor az U19-es csapatunk a 2018/19-es szezon első hét mérkőzésén mindössze egyetlen pontot szerezett, kevesen gondolhatták, hogy másfél év múlva, mégha rendkívüli körülmények között is, de a II.liga élén végzünk. Annak ellenére, hogy az első helyünk egy hajszálon múlott - a második helyezett Máriatölgyest csupán egyetlen góllal előztük meg -, a tizenegy mérkőzéses győzelmi nyitányunk és a nevünk mellett szereplő legtöbb szerzett gól méltán érdemli ki a bajnoki jelzőt. A siker titkáról annak kovácsa, Vladimír Macek edző mesélt.

Ön szerint miben volt jobb ez a csapat a tavalyihoz képest?
Egy évvel ezelőtt két korosztály játszott együtt, ahol a főszerepet a 2000-ben született játékosok töltötték be, akiket 2001-es játékosok egészítettek ki. A tavalyi szezonban a másodosztály átszervezéséről döntöttek, mely szerint a három másodosztályú csoportot kettőre vonták össze. Akkor az alapszakasz táblázatának alsó felében végeztünk, így a bentmaradásért zajló csoportban folytattuk. Amikor a téli felkészülés során kiderült, hogy a 2001-es játékosok nem érik el a 2000-es születésűek szintjét, mivel már egy év is jelentős különbséget jelentett, csapatunkat erősebb bajnokságokból érkező 2001-es születésű játékosokkal sikerült kiegészítenünk (Viktor Parma, Pylyp Lunin, Szenicéről is érkeztek játékosok). Azt hittük, hogy a bajnokság már lényegében elveszett számunkra, mivel a tizenegyedik helyről léptünk a rájátszásba, de mindennek ellenére meggyőző teljesítménnyel sikerült megnyernünk a csoportot és megvédeni a II. ligában való indulás jogát a következő szezonra. Ekkor jött el az idő a 2001-es játékosok számára, akik már egy teljes szezont játszottak együtt és ez az összeszokottság óriási előnyt jelentett. Elérkezett az idő, hogy megmutassák az erejüket. A 2019/2020-as szezon kezdete előtt a klub nagyon jó feltételeket biztosított a felkészüléshez, mely a téli, rendvei edzőtáborral kezdődött, majd a keret a nyáron új játékosokkal lett megerősítve - Kiss Tomáš és Patrik Begáň távozott, Maksym Olen, Chibueze Cokey és Anas Galadima pedig érkezett. Személyeikben meghatározó játékosok érkeztek és a csapat egy egészt alkotott, melyet maga a bajnokság is bizonyított, mivel a negyedik fordulótól kezdve az első helyen álltunk. Csupán kétszer döntetleneztünk és az első vereséget az első tavaszi fordulóban szenvedtük el. Tudtuk, hogy az első vereség valamikor bekövetkezik és döntő fontosságú volt, hogyan reagál erre a csapat. Annak ellenére, hogy a bajnokság már nem folytatódott, mi folytattuk volna a megkezdett munkát és meggyőződésem, hogy a bajnokságot így is megnyertük volna. Röviden összefoglalva ez egy egységes csapat volt, mely az összeszokottságból profitált, a vezetőség is mindent megtett a csapatért, s a játékosaink is bíztak magukban. Ez volt talán a legjobb generáció, amire emlékszem Komáromban, ezt az eredmények is alátámasztották.

Milyen játékstílust alkalmazott?
Támadó labdarúgást játszottam, szeretem ezt a stílust. A gyors futball a néző szemének szól, magas pressinggel játszottunk, letámadásainkkal sok csapatot megleptünk. Felállásunk ebben a rendszerben (4-2-3-1) kifizetődőnek bizonyult, amit a gólok számában is megmutatkozott, másrészt két védekező középpályásunkkal a védelmet is sikerült bebiztosítanunk és csupán 19 gólt kaptunk (csak a Máriatölgyes és Ligetfalu kapott kevesebbet). Elsősorban a gyors, támadó játékra rendezkedtünk be az ellenfél térfelén, minél gyorsabban meg akartuk szerezni és ellenőrzésünk alá venni a labdát, a saját játékunkat akartuk játszani, az ellenfelet futásra kényszeríteni és a totális játékunk eredményét élvezni.

Mi a véleménye a szezon ily módú befejezéséről?
Télen valamennyi klub igyekezett a lehetőségekhez mérten minél jobban felkészülni. A téli felkészülés hosszabb, de ez az új szituáció mindenkit meglepett. Ez a járvány minden bizonnyal nem kedvezett a labdarúgásnak, egyedi edzésterveket dolgoztunk ki, vártuk, mikor enyhítenek a szigorításokon, mikor és hogyan edzhetünk újra. Ez némely klubot biztosan érzékenyen érintett gazdaságilag, s ez a játékoskeretre is kihatott. Mi egységesek maradtunk és folytattuk a munkát, még ha otthoni körülmények között is. Senki sem számolt azzal, hogy úgy ér véget a szezon, ahogyan végül a SZLSZ döntött, ahol bár az élen fejeztük be a pontvadászatot, de a SZLSZ szabályai szerint csak azok a klubok juthatnak az I. ligába, melyek akadémiai vagy tehetségnevelői központú (ÚTM) státusszal rendelkeznek. Másrészt viszont folytatnunk kell a munkát, várjuk a stadion felépülését, amellyel tovább javulnának a lehetőségeink. Az egész klub fejlődik, nagy reményekkel tekintek azon út elé, amerre a klub elindult. Kár, hogy a feljutás ezúttal nem sikerülhet, mert ez egy fontos mérföldkő lett volna a komáromi labdarúgás számára.

Az Ön pályafutását is egy fontos mérföldkő várja...
Igen, a labdarúgás gyorsan fejlődik és az edzőknek önmagukon is dolgozniuk kell, rám az „A“-licenszes tanfolyam vár, valamikor szeptemberben vagy októberben kellene sorra kerülnie, de a jelenlegi helyzet miatt ez nehezen előrelátható.

Mikor kezdődik a felkészülés a következő szezonra?
Június közepén tartunk egy évzáró ülést, ahol eldől, mely játékosok folytatják a KFC A-csapatában, illetve más klubokban. A felkészülés július 3-án kezdődik, az új szezon nyitófordulója a SZLSZ döntésétől is függ, feltételezéseink szerint az első mérkőzést augusztus elején játszhatjuk.